Beksy Ida
Krónikás az Idő ölén
Könyörtelen időnkről krónikát írni s közben eldönteni, vajon hol is kezdődhet a könyörületesség?
Krónikát írni, a kimondás-kényszere szülte-vajúdta gondolatokat papírra vetni, kötetekbe rendezni – ebben az önnön emberi értékeit naponta megtagadó, globálisan elfuserált világunkban – nem biztos, hogy nyerő vállalkozás.
… és mégis feladatunk az idő görbe tükrében megmutatkoznunk bizakodva, hogy vétkeink, hibáink még nem temettek maguk alá. Még van remény!
Ilyen és efféle gondolatok kísértettek mindig, amikor Ozsváth Sándor egymást követő, három kötetben megjelent írásait olvasom.
Látjátok feleim – Mik vagyunk – Por és hamu.
Három könyv, mindegyik harminchárom írással, melyeknek igazmondó szófukarságát a szerző fotói teszik mesélősen bőbeszédűvé.
Három könyv s már címfolytonosságukban is összekapcsolódnak darabjai, pedig műfajukat tekintve tárcák és nem egy folytatásos regény fejezetei. S mégis, majd két emberöltőnyi korunk hol kesergőn-szomorkodó, hol fájdalmasan vitatkozó vagy éppen derűsen emlékező képei villannak fel az írónak és választott műfajának sajátságos tömörségben.
Alkotni, írni s hozzá fotót rendelni anélkül, hogy e két műfaj ne egymás lábát tapossa teljesség-igyekvésében, hanem egymásba kapaszkodón
kiteljesedjen – nos, olyan vitathatatlan érték ez, melyre csak igaz hitű és mély tudású ember képes.
Atyánkfia, keresztényi lelkét nem hagyja s nem is hagyhatja soha érintetlenül az a táj-világ ahol csak megfordul.
Az írásokon át szinte tapintható, amint a gyermeki emlékezet a családi fészek-meleget a felnőttkori kihívásokkal, megpróbáltatásokkal teli világra váltja, s a felismerés-döbbenet, hogy magyarnak lenni több, mint csonka-hazában igazulni.
Trianonban szétszabdalt szatmári gyökerekkel, református, debreceni diákként majd ugyanott főiskolai tanárként, négy gyerekes apaként – ma már nagyapaként is – fájdalmasan-komolyan gondolja saját felelősségét minden magyarért.
Igen, fájdalmasan.
Sarokba-szorítottan, egyfajta – sokunkra jellemző – kesernyés optimizmussal, de mindig testvéri segítő-akarattal járja a Kárpát-medencét…
És mindig reménykedve…
Eme kötet, melyet kezébe vehet most a kedves olvasó – nem véletlenül összesítetten, zilahi kiadásban Az idő ölén címet viseli, új kiadásában ősi nyelvemlékünk mai olvasataként: „Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk…(Halotti beszéd és könyörgés1192-1195,1).
Ajánlom hát figyelmükbe, mert magyarul és keresztény emberül mindannyian érezzük, tudjuk: bizony ránk mérettetett a veszteségeink fölötti sírás és a más, igazabb jövőt óhajtó könyörgés is…
Ozsváth Sándor: Az Idő ölén című kötete megrendelhető a partiumittt@freemail.hu e-mail címen, illetve megvásárolható Zilahon a Tulipán könyvesboltban!
