Korparancsnak engedelmeskedve
.jpg)
A Tiszántúli Református Egyházkerület 2013-ben alapított TTRE Gyarmati-díját Debreceni Református Kollégium Baráti Köre 2014. szeptember 20-án éves találkozójuk alkalmával immár másodszor osztották ki ünnepélyes keretek között a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának Kálvin termében. E megtiszteltetés azon református oktatási intézményben tanító tanároknak, tanuló diákoknak szól, akik magyar nyelv és irodalom vagy történelem területén a tanításban, tanulásban valamint ezzel kapcsolatos előadói, művészi, tudományos tevékenységükben kimagasló eredményeket értek el.
Idén, posztumusz díjat dr. Korsós Bálint, a Debreceni Református Kollégium Dóczi Gimnáziuma volt igazgatójának hozzátartozói vehették át, illetve Tőtős Katalin, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium magyar nyelv- és irodalomtanárának szólt a megtiszteltetés.
Dr. Korsós Bálint életét és a református szellemű oktatás terén kimagasló munkásságát dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület Főtiszteletű püspöke méltatta, Tőtős Katalint – a sok évszázados zilahi református iskolát újraalapító első igazgatótanárt és szaktanári pályáját Tolnay István v. főjegyző, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ny. tanügyi tanácsos laudációjából* ismerhették meg az egybegyűltek.
„A jó Isten mindenkinek dolgot ad s az időben kirendel számára egy helyet a nap alatt. Az ember igyekszik legjobb tudása szerint elvégezni a rá szabott feladatot. S hogy jól végzi-e, azt csak a visszajelzésekből tudja meg igazán.” – értékelte az eseményt Tőtős Katalin tanárnő a pillanat-meghatottságban, hálásan egy olyan élet kihívásaiért, melynek még mindig kevesen, egyre kevesebben mernek és akarnak eleget tenni. Pályafutása önként vállalt vesszőfutás volt egy jobb iskoláért, magyart és keresztyén embert tanítani és nevelni akarása pedig újkori partiumi történelmünk része, melyet a helyes irányba terelni sok-sok hozzá hasonló pedagógusra lenne még szükségünk.
*Laudatio
Tőtős Katalin a Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanárnője részére
Tőtős Katalin tanárnő személyében az 1991-ben újraindult Zilahi Református Wesselényi Kollégium visszaállításáért folytatott küzdelem bátor harcosát, az újraszervezett iskola első igazgatótanárát köszöntjük.
Bizonyosan sokan úgy tartják az anyaországban vagy demokratikus keretek között bárhol a nagyvilágban, hogy nagyon természetes, egyszerű, mindennapi dolog egy iskola megszervezése, újraindítása. De nem Zilahon! Nem a sorsforduló utáni Romániában, a marosvásárhelyi fekete március utáni Erdélyben! Akkor 1991-ben olyan körülmények között Zilahon a megkérdezett huszonkét tanár közül senki sem vállalta az iskola újraindítását vagy legalább az első felvételi megszervezését. Az akkor még zsibói magyartanárnő volt az egyedüli, aki azt mondta: Vállalom. Meg kell azt csinálni!
Ezért a vállalásáért a nehéz időkben való feltétel nélküli helytállásáért elismerést és tiszteletet érdemel.
Semmiféle állami támogatást, segítséget sem minisztériumtól, sem tanfelügyelőségtől nem kapott. Úgy tartotta meg az utólag törvénytelennek minősített első felvételit, hogy még az akkori állami iskolai tájba belesimult tanártársai részéről is jószerint csak értetlenség övezte. A felvételit érvénytelenítették. A református egyháztól 1948-ban elorzott iskolaépületükbe, a ma már évek óta megerősödött román tannyelvű állami iskolába alig két magyar osztály mellé sem mehettek be. A templomban kezdődött a tanítás az 1991/92-es tanévben, majd az esperesi hivatal és az akkori RMDSZ egy-egy üléstermében folytatódott. Az igazgatónő hite, bizalma, kitartása kellett ahhoz, hogy egyben tudja tartani azt a lelkes kis diákokból, néhány lelkészből és tanárból álló kis csapatot, amely nélkül nem volna ma református iskola Zilahon!
Később, egyéni kapcsolatok felhasználásával utaltak ki számukra egy lakatlan, lerobbant állami inasiskola bentlakását az 1992/93-as tanév szeptember 15-én! Az első évfolyam két osztályának helyzetét még 1993-ban is megtorpedózta a tanfelügyelőség. Az akkori politikának megfelelően látszott, hogy törvényteleníteni, megszüntetni az iskolát, ha már nem lehet, gáncsolni kell minden áron!
A Királyhágómelléki Református Egyház programjának megfelelően, Tőtős Katalin stratégiai lépésekre lebontott céljául tűzte ki a szilágysági magyar nyelvű tanítás kereteinek megteremtését, a zilahi ősi iskola épületének visszaigénylését, a református iskolarendszer korszerű formában való visszaállítását, a rendszer óvodától egyetemig való kiépítését, a magyar –ezen belül a református – elitképzést, nevelési céljául pedig a Krisztus-arcú ember formálását.
Igazgatói szolgálata után magyar nyelv- és irodalomtanárként maradt továbbra is az intézményben. Szakmai elhivatottságáért és a tehetséggondozás terén elért eredményeiért érdemel elismerést.
Tőtős Katalin tanulmányait a Babes-Bólyai Tudományegyetem bölcsészkarán végezte 1979-ben Zsibói tanárkodása a ceausizmus legkeményebb éveire esett. Romániában akkor már a magyar iskolák megszüntetése volt a legfőbb cél. Szórványban nemzeti hovatartozásról, anyanyelvi kultúráról akkor még beszélni sem volt tanácsos. A zsibóiak hálás visszaemlékezéseiből tudom, hogy színvonalas szakmai munkájával, gyermekekkel és felnőttekkel szervezett beszélgetések és kirándulások mellett a diák és amatőr felnőtt színjátszás terén találta meg azt a lehetőséget, amelyben még sorok között és gesztusnyelven legalább meg lehetett teremteni az anyanyelvi kommunikáció feltételeit. A sorsforduló után hívták más iskolába, az anyaországba is, ő maradt őrködő helyén.
Azokban az időkben hódolt nagy szerelmének, a magyar történelemnek. A Wesselényi család és Zsibó története ürügyén könyvtárakba kért a kutatáshoz szükséges belépőt, olvasott, jegyzetelt, és várta az időt, amikor a magyarok történetéről érdemben lehet majd szólni.
A zilahi iskola újraindításáért hagyta el Zsibót.
Új munkahelyén irodalmi kört szervezett, igricek vers- és prózamondó csoportját vezette, beindította a diáklapot, különböző műfajokban szöveget alkotni tanította diákjait. Helyi, megyei, országos tantárgyversenyeken vettek részt a legjobbak, esszépályázatokon, megyei, körzeti, nemzeti és nemzetközi szavalóversenyeken értek el kitűnő eredményeket versenyzői. A fejlődést mindig a fejlesztés alanyához, a diákhoz mérte. Elhitette vele, hogy minden ma több lehet, mint a tegnap volt, s minden holnap a további fejlődés esélye is egyben.
A jelen kereső, olykor zavaros feltételei között is igyekezett megtalálni a tanításban a hagyomány és a modernitás közötti egyensúlyt, tudatosítani környezetében, hogy nekünk van nemzeti irodalmunk, azt tanítani sorsdöntően fontos a 14-18 év közötti , minden szempontból érzékeny már nem gyermek, még nem felnőtt ifjaknak, és hogy a hagyományos historizmust felújítani korparancs, de akármilyen liberalizált hermenautikával felváltani bűn.
Intelligens és leleményes, gerinces és helytálló, puritán és protestáns magyar emberek – volt tanítványai – beszélnek elismeréssel a tanárnőről: költő, színész, lelkészek, tanárok, ügyészek, ügyvédek, orvosok, mérnökök, hivatalnokok… - azóta már felelős felnőttek ők maguk is.
Egyenesen ívelő életpálya a Tőtős Kataliné. Jó szívvel javasoljuk a Gyarmati-díjra, Isten gazdag áldását kérve életére és további szolgálatára.
Tolnay István
v. főjegyző, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ny. tanügyi tanácsosa
