2014.12.20 16:19

 

A magány színei

 

 

    Megálmodni újra és újra

                      a csend már alig zöld sátrát,

    önzőn belakni

                     kéken repülő csak-perceit,

    megszokni olykor még

                      vörösbe játszó nyugalmát,

    maradék-szerelmek illatát

                      sóvárogni a sárguló tájban,

    suttogni deresedő idő-borosták között  –

                                                    csak önmagadhoz…

    S egyedül betakarózni

                      egy talpalatnyi földszínű valósággal.

 

 

 

 

    …és akkor itt maradtam

          Élet-értelmetlenül,

    fohászok és ima híján –

    (odacsomagolt útravalódban –

                          elveszetten)

 

 

    Egy szándékosan itt felejtett aranyalmával…