Verseskötetemből
Zsoltár
A. K. lelkipásztornak

Ne perelj velem,
élő ember –
saját horizontomra
korlátozódom magamban is.
Ne szidalmazz,
élő ember,
mert számításodban negatív előjelű lettem
(soha nem tudtam jól alakítani a nulla szerepét)
Ne átkozz,
élő ember,
úgyis átkot hordok magamban
– mint te – amióta megszülettem.
Ne te,
élő ember! –
Mert perel velem
templomom , akiben megemberesedtem,
mert minden felvillanó
szülőföld-kép szitkot is hord magában,
és csak remélhetem, hogy
a temetők átka is megenyhül egyszer.
Nem téged árultalak el,
élő ember –
(csak?)
szülőföldemet,
templomomat,
temetőmet.
S ők tudják, hogy van bűnbocsánat.