Verseskötetemből

2014.03.09 12:18

                  Zsoltár

                         A.   K. lelkipásztornak

 

Ne perelj velem,

                élő ember –

saját horizontomra

        korlátozódom magamban is.

Ne szidalmazz,

               élő ember,

mert számításodban negatív előjelű lettem

(soha nem tudtam jól alakítani a nulla szerepét)

Ne átkozz,

               élő ember,

úgyis átkot hordok magamban

– mint te – amióta megszülettem.     

 

Ne te,

               élő ember! –

Mert perel velem

               templomom , akiben megemberesedtem,

 mert minden felvillanó

               szülőföld-kép szitkot is hord magában,

és csak remélhetem, hogy

                a temetők átka is megenyhül egyszer.

 

Nem téged árultalak el,

               élő ember –

(csak?)

                       szülőföldemet,

                       templomomat,

                       temetőmet.

 

S ők tudják, hogy van bűnbocsánat.