Más idők új dalai...
Reggel óta próbálom felmérni, vajon mekkora fába is vágtam a fejszémet tegnap. Mérem a „rönköt” hosszra-ölre, nézegetem baltám fokát-élét, és akárhogy van meg bármiként is a mondandó miként a tegnap, ma is kikívánkozik. És nem csak belőlem, de volt munkatársaimból is, akikkel annakidején az Árkád hetilapot írtuk, szerkesztettük.
Majd 10 éve mondta volt akkori főnököm, hogy eljön majd az az idő, amikor otthon a konyhaasztalon próbálok majd egyes szám, első személyben valamiféle újságot írni-szerkeszteni… Sorolta ő – anno – az okokat s az okozatokat is, de akkor süket fülekre talált.
Most megkövetem. Igaza volt.
Jöjjön hát mindaz, ami az Árkádból, mondandónkból vagy írnivalónkból kimaradt.
Más idők, új dalai vagy fordítva, szinte lényegtelen. Ami számít az az, hogy volt egyszer egy csapat s lehet, hogy most ismét szükség lenne ránk...