Hajnalban,

a sötétség végén,

még

a világosság előtt,

amikor sóvár hangulatban,

vakon-tisztánlátással

összerakom a Napot…

Belehunyorgok.

Alig látok…

……………………..

Fát ültetek

az Isten-teremtette,

ember-gyalázta,

    csak jóra-szépre vágyva

            világnak,

            világomnak,

            világodnak

                    útszéleire.

Tisztánlátással, vakon

a világosság végén,

még

sötétedés előtt.

Jó lesz valamikor találkozni

majd-magammal!