Levélféle – talán – Ady Bandinak

Miért hitted,

                   hogy a sírva-bántásunkkal,

                  gúnyos átkozódásoddal

rongyosra tépheted volt-van hitetlenségünk?

Miért

hittetted el,

                   hogy megbocsátásos bűneidet

                   magaddal vonszolhatod

…és nem testálódik ránk?

Tudatom Veled,

hogy szeretve-gyűlölt nációd

most is csak tántorog ideje-múlt lomhaságban.

Káinok ábelkednek, s az idő sem terhes a szebb jövővel.

                     Csak gyűlölünk és hadakozunk,

                     vetés helyett sírunk,

                     köveket szaggatunk,

                    búzánkat is konkolyra cseréljük…

S félő,

hogy míg valaki tovább nem viszi  a távolságot,

mi gyáván mélázunk az utálat békességében…