vegetálnánk.

    Mintha létünk korlátait ismeretlen hatalmak állítgatnák, és terelgetnének mindannyiunkat kényük-kedvük szerint ilyen-olyan irányba.

    Reggel arra ébredünk, hogy egyik szomszédunk nem érti miért nem tűztünk még mindig székely zászlót házunkra, a másik meg azt, hogy miért is kellett volna.

    Még alig hangzik el a déli harangszó, már jön is a sokatmondó felszólítás: aki szórványnak érzi magát rendezett sorokban vonuljon, amerre lát. Vagy a Hargita lábához, vagy az anyaországba! Teljesen mindegy, csak maradjon szavazó-távolságon belül.

    Aztán még be sem esteledik a faluvégen, és máris ébresztőt fújnak az álszent keleti szelek, némi össz-Kárpát-medencei porhintéssel a nyomukban: március 10-én ott a helyed Marosvásárhelyen!

    Mint ama gyerekmondóka, amelyik úgy kezdődik, hogy ez elment vadászni,…  

    Ez székely – és jól jönne neki az autonómia…

    Ez erdélyi magyar – ideje lenne meghatározó tömeggé avanzsálnia…

    Ez, ha már összesereglett, és neki úgyis minden mindegy – ide a vadászzsákmányt!...

    Pecsenyét sütögetni így is-úgy is leszünk majd elegen…

    Az, az ici-pici –  pedig… ki is az, vagy kik is ők?

    De egyáltalán…mátrix és népnem

zeti felelőségünk tudatában meggyőződésük, ha mi nem találjuk fel a spanyolviaszt talán még a spanyolok is kínaiul kommunikálnának majd egymás között.

    Aztán jön a felismerés: Nincs munkahelyem, de van családom. Ideális. Három gyerek és még a feleségem is a régi. Van lakásom, de már erőst feni rá fogát az ördög azért a pár éve, fűtés-rendszer-felújításra felvett hitelért.

    Magyarán nem futja sem székely zászlóra, sem ki- és elvándorlásra, de még a szimpátia-tüntetésen való részvétel is olyan álom marad, mint az évek óta tervezett családi nyaralás 

vagy az elromlott porszívó megjavíttatása.

    Bár meglehet, ha valakik egyszer, legalább egyszer az életben éreztetnék velünk, hogy nem csak egy(esk) vagyunk a birkák között, hogy számít és számottevő, amit tettünk, teszünk és még tehetnénk… akár gyalog is elzarándokolnánk Vásárhelyig teli meggyőződéssel, hogy minden magyar számít és minden magyar felelős minden magyarért.