A Partium széléről
A Partium széléről
2014. március 10. óta próbálkozom – nem jobbra vagy balra húzva – véleményt alkotni (legalább saját használatra) a Székely Szabadság Napjának eseményei láttán, illetve az akkori történések visszhangját követve.
Előbb gratulálni szerettem volna székelyföldi honfitársaimnak – a bár lehet, hogy e titulust előbb-utóbb felülírják irányomban – a Tv-ben látott békés zászló-lobogtatásért, a várhatóan és forgatókönyvszerűen összeállított, alkalomhoz-illesztett gyülekezésért meg a „teakonyhás” hangulathoz… Aztán éppen ez utóbbi hasonlat ébresztett kétkedésre.
Végignézve, végigizgulva az eseményt, újfent kételyeim támadtak. A fennhangon meghirdetett, ráadásul hatóságilag még be is tiltott eseményhez képest ritka volt a tömeg, sok az önmaguk mondandóját nép-süketségéig szajkózó szónokok – ráadásul papírosból –, no meg az angol nyelvű táblás feliratok…
Mit is akartok Ti, drága testvéreim?
Autonómiát Székelyföldnek?
Összefogást az erdélyi, romániai magyarok között?
Egy mindenféle rendszert- és rendetutáló, múltat-mát hamísító rengetegben?
Amit Kós Károly mondott anno, helyénvaló volt. Ha akkor élnénk, talán célravezető is lenne buzdítása.
De ma?
Itt kotyvasztjuk a jövőt és a főzetünkhöz a balkáni receptet használjuk?